“… és amikor az első fazekas elkészítette az első hasznos edényt – játszott is örült is bizonyára: belevésett hát valami szép haszontalant. És azóta kézről kézre adja ezt a szép játékot.” (Kovács Margit, keramikus)

Már gyerekkorom óta a fazekas mesterséggel szerettem volna foglalkozni. Ez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor először volt szerencsém látni Völcsey Lajost, a dőri fazekast munka közben. Bágyogszováti születésű lévén könnyű dolgom volt, hiszen gyakran bringára pattantam és már tekertem is a dőri műhelybe, hogy ott belelássak egy fazekas mindennapi munkájába és eltanuljam az alapfogásokat. Aztán a középiskolát Győrben végeztem, a Kovács Margit Szakiskolában, ahol Tardos Réka fazekas volt a mesterem. Az itt eltöltött 3 év a szakmai munkát nézve nagyon kevés volt, de a Mesterünk igyekezett a lehető legtöbb mindent megtanítani nekünk. Az a pár év nagyon meghatározó volt számomra, hiszem egyre jobban belemélyedve az új ismeretekbe, már tudtam, hogy ez az, amivel tényleg foglalkozni szeretnék. Szüleim lelkesedésének köszönhetően Apukám elkészített egy lábbalhajtós korongot és egy kis elektromos kemencét, úgyhogy lehetőségem volt otthon is gyakorolni. A tanulmányaimat aztán a Debreceni Egyetemen néprajz szakán folytattam, ahol a diploma megszerzése után egy egyesületi kézműves műhelyben kezdtem dolgozni. Itt a munka nagy részét a csoportoknak tartott kézműves foglalkozások tették ki. Közben részt vettem gyakorlati szakmai továbbképzéseken. Az itt tanultakat igyekeztem beépíteni a már megtanult technikák mellé, amelyek mindig nagy újdonságot jelentettek nekem, és jelentenek ma is, hiszen folyamatosan van mit tanulni…

2013-tól újra rábaközi fazekas lettem, debreceni születésű férjemmel és kisfiunkkal Rábatamásiba költöztünk, utána bővült a családunk is, megszületett a kislányunk.

Fazekasmunkáim nem köthetők egyértelműen egy bizonyos tájegységhez, nem is törekszem arra, hogy hagyományos népi kerámiákat készítsek. Elsősorban használati edényeket kerülnek ki a műhelyemből, amelyek elkészítéséhez más-más agyagot használok. Sütőedényeim, kalácssütőim samottos, tűzálló agyagból készülnek, amely lehetővé teszi a szabadtűzű kemencében való használatot ugyanúgy, mint az elektromos/gáz sütőben valót. A mindennapi használatra szánt edényeim vörös vagy fehér agyagból készülnek, ezek jól bírják a mosogatást, mikrohullámú sütőben való melegítést és amelyek formájukkal és díszükkel szerves részei lehetnek a mai háztartásoknak. Célom az, hogy a középkorú és a fiatal generáció számára is vonzó legyen egy-egy kerámia. Anyaguknak és festésüknek köszönhetően a vásárló szívesen süssön-főzzön benne, kávézzon belőle. Ünnepek előtt azonban mindig jönnek azokhoz kapcsolódó új ötletek, melyeket ha sikerül megvalósítanom ahogy elképzeltem, akkor kedves díszei lehetnek otthonainknak.